A természet gyógyít
„Az orvos rendel, a természet gyógyít"- tartotta egy régi mondás, ami egyébként annóban orvosi körökből származott. S bár ezt nem lehet (vagy legalábbis nem illik) egy az egyben elfogadni, tény, hogy a népi gyógyászat legfontosabb ágának ismeretével nagyon sokat tehetünk egészségünk megőrzéséért. A gyógyfüvek, gyökerek, kérgek nagyon sok, (de nem minden!) nyavalyára gyógyírt kínálnak, mi több (s célravezetőbb, hatékonyabb is) ezek megelőzését segítik elő. S szinte mindenhol megtalálhatóak. Annyi biztos, hogy a földet csak használjuk, pontosabban kihasználjuk de a természet mélyebb összefüggéseit nem nagyon ismerjük.
Ha pl. sétára indulunk a Mosoni-Duna partján, akkor több tucatnyi gyógynövény mellett haladunk el, (vagy éppen rúgjuk fel, hajtunk keresztül rajta motorral)
Fagyöngy (Viscum album) egész évben terem, de március-áprilisban a leghatékonyabb. Nagyon fontos tudni, hogy csak a fehér fagyöngy tartalmaz drogot (gyógyító hatóanyagot), és kizárólag a leveleit szabad szedni, mert a fehér bogyók mérgezőek. A leveleit is csak 6 órás hideg vizes áztatással lúgozzuk ki, mert forrázás hatására méreganyag válik ki belőle!! Kiváló vérnyomáscsökkentő, értisztító, immunrendszer erősítő és a rákellenes hatását kísérletek is igazolják. A legjobb, ha ezt és a gyűszűvírágot, az orbáncfüvet, a szúrós gyöngyajkat is fitotékákból szerezzük be, melynél az aárusításhoz megvannak a szükséges engedélyek illetve az ide vonatkozó előírások betartásával kerül forgalomba!
Április végén, május elején virágzik a galagonya (Craetegus) melynek áprilisban virágos hajtásvégeit szedjük, majd augusztus végén bordópiros gyümölcseit is. Többek közt ún. flavonoidokat tartalmaz, a „szív gyógyszerének" is nevezik, serkenti a szívizom és a keringés működését, értisztító, enyhe vérnyomáscsökkentő stb.
Szintén április végétől szedhető a citromfű, mely önmagában ugyan nagyon enyhe, de egyéb gyógynövényekkel keverve kiváló nyugtató. Például a vadkomlóval, mely fákra futva hozza keserű, tobozos termését.
Az orbáncfű korunk rohanós életmódjából, egyre sokasodó problémáink halmazából keletkező stresszet oldja, de csak min. 2 hetes kúra után. Fényérzékenyeknek nyáron nem ajánlott, mert kiütéseket okozhat. Nyersen sebbe dörzsölve fertőtlenít és elősegíti a bőr regenerálódását, duzzanatokat oszlat el stb.
Csak felsorolásszerűen: kislevelű hárs a torokra, köhögésre jó, emellett immunerősítő, a csalánlevél-és gyökérzet, mely vértisztító, vizelethajtó, hólyaghurut, reuma, prosztataproblémák, köszvény ellen kiváló.
Magas C-vitamin tartalmú csipkebogyó (rendes nevén gyepűrózsa), melyet akár még tavasszal is tudunk szedni, a zsurlófű, melyről érdekességként megemlíthető, hogy aranytartalmú, de amúgy meg kiváló a teája és a fürdője a reumatikus, izületi jellegű bajokra. A kamillát nem kell külön bemutatni, talán annyit, hogy gyulladásgátló hatása mellett kicsit szárít. A fűzfakéreg, mely kiváló vérhígító, (gyakorlatilag az aszpirint helyettesíti szalicilsav tartalma okán) a kanadai aranyvessző, mely női bajokra jó, a nyugtató macskagyökér, (melyből a Valeriána készül), a lándzsás útifű és az ökörfarkkóró, melyek megfázás, köhögés és torok problémák, valamint a borsmenta mely szintén a torokfájás ellenszerei stb..
Aztán ott van a vöröshagymhéj, a fokhagyma, kakukkfű, medvehagyma, gyömbér, kurkuma, szurokfű (oregano) rozmaring. Ezeket azért említem így egyben, mert a magyar konyha alapvető fűszerei, de emellett mind gyógyhatásúak is.
Vannak ezen kívül úgynevezett élvezeti tea alapanyagok, mint a jázminvirág, földiszeder-és szamócalevél stb., de ezeknél is kimutatható rengeteg a szervezet működése szempontjából fontos ásványi-szárazanyag jelenléte.
Teák készítése:
A kérgekből, fás szárú növényekből főzeteket készítünk, azaz 5 perc főzés után 15-20 percig áztatjuk.
A virágok, levelek elkészítési módja a forrázat, ahol forró vízzel leöntjük és szintén 15-20 percig állni hagyjuk őket.
A fagyöngyöt csak hideg vizes áztatással szabad használni, ugyanígy a csipkét is, de azt azért, mert a C-vitamin 40 fok felett eltűnik belőle.
A tinktúrák alkoholos kivonatok
Az aromaterápiákhoz szükséges illó olajokat préseléssel, desztillálással és egyéb módon nyerjük ki, ez házilag nehezebben megvalósítható eljárás.
Amit nagyon fontos tudni:
1. A gyógyteás kezelések nem történhetnek a háziorvos, vagy gyógyszerész kizárásával, legalábbis a kezdetekkor nem. Ugyanis a gyanított betegségünket először is pontosan diagnosztizálni kell, ehhez pedig szakember és vizsgálatok szükségesek!
Bizonyos növények használatához fokozott odafigyelés és elővigyázatosság kell, ezek gyűjtése, tárolása elkészítése és használata alaposabb ismereteket igényel.: Piros gyűszűvirág (digitalisz), orbáncfű, fehér fagyöngy, szúrós gyöngyajak stb. Viszont hárs, kamilla, csipke, csalánlevél, komló, földiszeder, jázmin, vagy galagonyateát minden kockázat nélkül fogyaszthatunk
2. A növényeket nyáron lehetőleg a reggeli órákban gyűjtsük szellős, laza szövésű táskában vagy kosárban és azonnal szárítsuk ki széljárta, de nem napos helyen. Ügyeljünk, hogy a levél, virág, termés ne legyen beteg, élősködők bogarak által kikezdett. Figyeljünk a természetvédelmi előírásokra, egyes növények védettek, azokat csak drogériákból szerezhetjük be.
3. A gyógynövények csak bizonyos időszakban hatékonyak, ezt mindig vegyük figyelembe!
4. A teákat ne cukorral ízesítsük, hanem vagy üresen fogyasszuk, vagy mézzel-citrommal, esetleg stevialevelet tartalmazó édesítőszerrel.
5. A gyógynövények csak részei a természetgyógyászatnak, rendkívül fontos az életmód, a mentális öngyógyítás, a rendszeres testmozgás, a táplálék megválasztása, s ami talán a legnehezebb: kerüljük a stresszes helyzeteket, bizonyos dolgokról inkább mondjunk le, mint hogy kétségbeesetten harcolunk érte.(ilyen a pénzszerzés és a mások fölé kerekedés, a státusszimbólumok hajszolása és általában a mások által ránkerőltetett ego-verseny)
S még valami: a gyógynövénygyűjtés legyen kirándulás, élmény, a természettel való harmónia egy lépcsőfoka. A „mellékhatások" is fontosak: a szél zúgása, a víz csobogása, a nyugalom, a napfény, a friss levegő, a madárdal és a fenti negítvumok kizárása, melyekkel tulajdonképpen mi magunk tesszük problémássá életünket.