Milyen is egy hagyományőrző!

Azt mondják, kicsit a múltban él, kicsit bolond, kicsit megszállott, kicsit menekül a valóság elől, kicsit zseni, kicsit ....Ez valószínűleg mind igaz lehet, de mint annyi esetben mindennek az ellenkezője is igaz.

Hogy a múlthoz fordulunk, annak rengeteg oka van: A magyarság esetében pld. szeretnénk a valódi, nem pedig a "mellétanított", különböző érdekcsoportok által ránk erőltetett történelmünket megismertetni.A szándékosan butított embereket fel szeretnénk ébreszteni. A jelenkor kudarcai, az emberiség egyre inkább nyilvánvaló világméretű úttévesztése ( inkább félrevezetése) is a múlt pozitív példáinak minél szélesebb körű megismertetését sürgeti.Tévedés lenne az akkori embereket lenézni, hisz mindent tudtak, ami az akkori léthez szükséges volt, ráadásul lényegesebben erősebb volt a hitük. Ez persze országonként és népcsoportonként változott, de mi magyarok bizony előkelő helyen álltunk hit, erkölcs és tudás dogában a történelem sok szakaszában!!

Hogy mi, hagyományőrzők bolondok lennénk? Nem mind bolond az, aki annak látszik, csak talán a mások által ismeretlen, tehát félelmet keltő, de valójában igaz és célravezető utat járja. Ajánlom mindenkinek ez ügyben, (mármint külsőségek és a valódi tudás relációjának szemléltetésére)  H.G. Wels "Vakok országa" c. művét. A megszállottságra szükség van ahhoz, hogy valaki átfogó elméleti és gyakorlati ismereteket szerezzen, megpróbálja ledönteni a paradigmák által emelt falat. Nem elég azt tudni, hogy őseink a természetben éltek, azt ki is kell próbálni, nem elég feltételezni gondolkodásuk mibenlétét, ahhoz közel is kell kerülni, tehát általában véve is át kell érezni a kor szellemiségét. És itt le kell szögezni egy nagyon fontos dolgot: Hagyományőrző nem attól lesz valaki, hogy mindent megvásárol: jurtát, (amit másokkal állíttat fel, ő maga csak büszkélkedik vele), ruházatot, fegyvereket, diszítő-és funkcionális használati tárgyakat, miközben szinte semmilyen gyakorlati és elméleti tudással nem rendelkezik őseinket illetően, max. egy könyvet olvasott róla!!

Visszatérve a tevékenységünkre: ha úgy tetszik ez tulajdonképpen kisérleti régészet. Ha valaki azt olvassa az ősmagyar íjról, hogy 800 m-re vitt el és 4-500 m-ről viszonylag pontosan céloztak vele, akkor meglepődik, de elhiszi. Ha mi halljuk ezt, akkor azt mondjuk, hogy nono!... aligha lehetett ez így, hisz egy emberi alakot még 60-70 méterről is nehéz eltalálni. Más kérdés persze pld. az üldöző lovasság tömbjébe való beletalálás, de a táv itt is max. 150-200 m lehetett. Ha azt olvassuk, hogy a jurta rácsozatát széthúzva meg lehetett növelni az alapterületét, akkor rácsodálkozunk, hogy milyen ötletesek voltak eleink. De aki ismeri a jurta szerkezetét, az tudja, hogy a a borító nemezponyva bizony nem nyúlik meg ettől a művelettől, pedig meg kellene nyúlnia, hogy követni tudja a nagyobb átmérőt, nem beszélve arról, hogy a tetőlecek csak bizonyos szögben illeszthetők bele a tündük furataiba.

Szóval a valóság, sajna egyre ritkább kincs. Rovásírásunkat nagy önbizalommal változtatgatják meg, mindenféle, soha nem létezett jeleket visznek bele, ráadásul már létezik múltunk és a hagyományápolás szellemiségének és hivatásának igazi kicsúfolása: A számítógépes betükészlet !! Ráadásul jobbról balra!! Őstörténetünkről mindenki mindent tudni vél, ha valaki elolvas egy könyvet, az azonnal a tudományág szakavatott művelőjének érzi magát. S azok a bizonyos könyvek!!! Nagy tőkeerővel bíró, magukat hazafiasnak kikiáltó kiadók ontják az elképesztő badarságokat tartalmazó, minden tudományos alaposságot nélkülöző műveket. Eközben az olyan, világszerte elismert, hatalmas tudásanyaggal és tapasztalattal rendelkező szenzációs tudósok, mint László Gyula, Götz László háttérbe szorulnak, mert nagy bűnük van: nem elég harsány, nem elég fantasztikus az általuk felvázolt őstörténet. Hiányzik belőle a piramisépítő, a syriusi, az atlantiszi, a jézusi magyarság és olykor bizony még azt is be merik vallani: ezt vagy azt nem szabad kijelenteni, mert nincs hozzá elég forrásanyag!! és persze ide tartoznak állítólagos külsőnket és ruházatunkat megjelenítő (fantaziregények szintjén lévő)rajzok, festmények is. Látható egyfajta - egyébként dicséretes - törekvés a magyar "ősmitológia" megteremtésére, de idáig ez kudarcot vallott.Többek között azért is, mert minket hagyományőrzőket nem nagyon kérdezett meg senki. Viszont használni sokan szeretnének bennünket!! Minden újonnan alakult szövetség, párt magához akar édesgetni bennünket létszám- és presztízsnövelés, látványosság stb. szempontjából. A politikusok nagyívű szónoklataiknál mindig hangsúlyozzák, mennyire a szívügyüknek tekintik általában véve a civil szférát, de ez a támogatásokban nem jelenik meg! ( kivételt képeznek persze a tűzhöz közel állók)

És most szeretném megkérdezni: Miért nem alakítjuk meg mi magunk a Hagyományőrzők Szövetségét??!! Mely csakis a mi és az általunk önként vállalt feladat érdekeiben működne? Mely segítene a forrásteremtésben, az információcserében, az együttműködésben, kapcsolattartásban?! Mely a politikától függetlenül nyomást tudna gyakorolni a nemes cél érdekében a mindenkori hatalomgyakorlókra?! Próbáljuk meg, bizonyítván ezzel azt is: képesek vagyunk az "ősi átkot" a széthúzást megtörni! A szövetség tulajdonképpen saját érdekeink mentén materializálódna, minden tagszervezet teljes szuverenitásának megőrzésével. Ez persze nem zárná ki az alkalmankénti szorosabb, ún. konzorciumnként történő együttműködést sem, egy-egy konkrét program megvalósítása érdekében.

Oldal: Mi, hagyományőrzők.
Őseink előttünk járnak!! Előadások, bemutatók a magyar őstörténetről - © 2008 - 2024 - tengri.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat